Székely András 1943-ban született Miskolcon, iskolai tanulmányait is itt végezte. Alapvégzettsége szerint gépészmérnök, majd posztgraduális formában a mérnök-tanári, és később a közoktatás-vezetői diplomákat is megszerezte.

Szakmai pályafutása az építőiparhoz köthető, közel 12 éven át gyakorló mérnökként energetikai és épületgépészeti rekonstrukciós beruházások megvalósításában vett részt. 1978-ban került a 3. sz. Ipari Szakközépiskolába, amely ma Kós Károly nevét viseli.

Kezdetben műszaki igazgatóhelyettesi munkakörben a gépészeti, a vízgazdálkodási és földmérési szakmák oktatását szervezte és irányította. 1991-ben pályázat útján elnyerte az igazgatói megbízatást, amely munkakört újabb két cikluson át, nyugdíjazásig, tizenöt éven át töltötte be. Életpályája legizgalmasabb, leghatékonyabb és legszebb részének az utolsó tizenöt évet tartja. Az akkortájt lezajlott társadalmi változások megkövetelték az iskolarendszer és a szakképzés megújítását is. Ennek a közoktatási rendszerváltozásnak volt az irányítója intézményi szinten. Jelentős változtatásokat valósítottak meg az iskola képzési szerkezetében.

1992-ben három szakterületen csatlakoztak ahhoz a 72 iskolához, amelyekben a Világbank által pénzügyileg támogatott szakképzési reform valósult meg.

A képzés korszerűsítése megnövelte az iskola iránti tanulói érdeklődést. Az egykor gyengének tartott iskola a város egyik legnépszerűbb szakképző intézményévé vált az irányítása alatt. Jelentős vezetői munkáról tanúskodik az iskola pedagógiai programjának megalkotása, melynek középpontjában a szakmai ismeretek átadása mellett a személyiségfejlesztés szerepelt.

Fontos vezetői feladatának tekintette, a humán műveltség, a kultúra megismertetését a diákok körében. A tanórán kívüli programok, az iskola közéleti szereplése példaszerű volt vezetése alatt. Közéleti szereplésük kiemelkedő színtere a Miskolci Városszépítő Egyesülettel való együttműködés. Két másik középiskolával együtt létrehozták az egyesület ifjúsági tagozatát.

Munkásságában fontos szerepe volt a hazaszeretetre nevelésnek, melyet Kós Károly munkásságának megismertetése és megbecsülése, a városi és tudományos egyesületi közéletben való aktív részvétel, a határon túli iskolákkal való kapcsolattartás, a hagyományok ápolása és a különböző művészeti ágak gyakorlása szolgált.