Ugrás a tartalomra

Hitelintézeti palota

A Széchenyi utca 29. alatt álló Hitelintézeti palota mellett sokszor elsétálunk – de talán bele sem gondolunk, mit is látunk valójában. Pedig ez az épület nem egyszerűen egy régi ház. Ez Miskolc egyik fontos pillanata kőbe faragva.

1913-at írunk. A város már rég nem az a kis mezőváros, ami egykor volt. Nő, erősödik, polgárosodik. És ekkor emelkedik ki a környezetéből ez a robosztus, magabiztos palota. Nem véletlenül. A terveket a budapesti Hajós és Villányi cég készítette, a költségeket pedig Lichtenstein László állta – egy olyan ember, aki pontosan tudta, mit jelent rangot adni egy városnak.

Pedig a hely története jóval régebbre nyúlik vissza. Az 1843-as tűzvész után épült itt egy szerényebb ház, amit később az Iparsegély Egylet vett birtokba. Irodák, pénztár, sőt még egy fényképészeti műterem is működött itt – a maga korában modernnek számító módon. Aztán jött a nagy váltás: az egész telket beépítették, és megszületett az a palota, amit ma is látunk.

És milyen gyorsan! Alig több mint egy év alatt felépült. A földszinten üzletek, fent lakások és irodák – összesen több mint száz helyiség. Olyan komforttal, ami akkoriban már egy jobb szállodával vetekedett.

Persze nem mindenki örült ennek a „nagyvárosi tempónak”. A szomszéd tiltakozott is: szerinte ez már túl magas, túl zárt, túl idegen a régi miskolci hagyományoktól. Hiszen korábban keskeny utcai homlokzatok és hosszú, kerttel záruló udvarok jellemezték a várost. Itt viszont egy tömbszerű, határozott épület született, ami egyszerűen „lezárta” a teret.

De a város már döntött: Miskolc haladni akart.

És ez látszik a homlokzaton is. A középen kiugró rész, az egymás fölé épített erkélyek, a díszítések, a gyümölcsfüzéreket tartó gyermekalakok – mind azt üzenik: itt már nem egy mezőváros áll, hanem egy öntudatos, fejlődő város. A magas manzárdtető pedig mintha csak rátenné a koronát az egészre.

Ez az épület nem csak szép. Ez egy korszak lenyomata. Egy időé, amikor Miskolc hinni kezdett saját erejében.

És ha legközelebb arra járunk, talán már nem csak egy palotát látunk – hanem egy várost, amely éppen akkor tanulta meg, hogy nagyban is lehet gondolkodni.

Forrás: Dobrossy István Miskolc Írásban és képekben 1. 2006.

Fotók: Horváth Csongor