„Grand Hotel”, a Három Rózsához

A Széchenyi és a Kazinczy utca sarkán álló, ma is meghatározó rózsaszín épület nem csupán városképi elem, hanem Miskolc egyik legsűrűbb történeti emlékezettel bíró helyszíne. Ezen a telken mindig korcsma vagy fogadó állt: már az 1702-es miskolci kötelkönyv is említi, amikor még „Kura korcsma” néven működött itt italmérés.

1767-ben a diósgyőri koronauradalom új, korszerű fogadót építtetett a helyén: ötszobás házat pincékkel, istállóval és kocsiszínnel – a kor vidéki vendéglátásának minden kellékével. Ekkortájt rögzült a neve is: „uradalmi Három Rózsa”. Az 1830-as leírás szerint „jó anyagból, szilárdan épült, zsindelytetős ház” volt, amely hamarosan Miskolc egyik legfontosabb közlekedési és társadalmi csomópontjává vált.

1840-ben itt szállt meg kíséretével Kossuth Lajos, aki Zemplénből Pest felé tartva állt meg Miskolcon. A korabeli beszámolók szerint a fogadó előtti hepehupás kövezeten, egy olajlámpa fényénél hallgatták beszédét az összesereglett fiatalok. 1851-ben Albrecht főherceg is itt volt vendég, később pedig megfordult a falak között Ferenc József, Rudolf trónörökös és Edward walesi herceg is. A rangos látogatások már egy új korszak előszelét jelezték.

1872-ben két tehetős miskolci polgár, Szabó Gyula és Pilta Miklós megvásárolta az épületet az uradalomtól. A régi fogadót földig bontották, és 1878-ra felépítették azt a kétemeletes, modern szálloda- és üzletház-együttest, amelynek alaprajza és homlokzata lényegében ma is meghatározza a városképet. Megszületett a Grand Hotel.

Az új szálloda rövid időre Miskolc első számú vendéglátóhelyévé vált, ám neve és bérlői gyakran változtak. Első bérlőjéről Hotel „Stőgmáyer”-nek hívták, 1888-tól „Dresdner” Szállodaként működött, majd „Seper” Szálló, később „Kepes” Szálloda néven hirdették. Éttermei, kávéháza, sörözője és szobái azonban hosszú távon nem bizonyultak jövedelmezőnek: magánszemélyek és részvénytársaságok sora ment csődbe az üzemeltetés során.

Az első világháború után egy görög kereskedő leszármazott, a gazdag földbirtokos Xiffkovics Emil vásárolta meg az épületet. A Reggeli Hírlap 1919 novemberében már arról tudósított, hogy Freidmann Dávid megszerezte a bérleti jogot, és vállalta a „modernizálást” is. A gazdasági válság azonban kimondta a történelmi ítéletet: 1934-ben, 56 év működés után a szállodát megszüntették. A Felsőmagyarország című lap így búcsúzott tőle: „Fényes fogadások, nagyszerű bankettek, híres bálok és hangversenyek színtere volt a Három Rózsa vendégfogadó… melyet szállodai minőségben halálra ítélt a gazdasági válság.”

A szállodát Manner László tervei alapján Katona Lajos és fia alakították át. A terv négy nap alatt készült el, az átalakítás alig három hónapig tartott. A Grand Hotel helyén Miskolc egyik legmodernebb bérháza született meg. Az első és második emeleti lakásokat hamar birtokba vette a városi elit: orvosok, ügyvédek, kereskedők találták meg itt új otthonukat a még csendes főutca előkelő lakásaiban.

A Három Rózsa tehát nem pusztult el – átalakult. Földszintjén üzletek nyíltak, köztük a közelmúltig működő Fehér Kígyó gyógyszertár. Az épület túlélte korát, funkciót váltott, és új jelentést nyert. A 20–21. századi felújítások és műemléki védelem révén ma ismét a belváros dísze: csendes tanúja annak, miként válik a fényűző múlt emlékezetté, az emlékezet pedig identitássá Miskolc szívében.

Forrás: Dobrossy István Miskolc Írásban és képekben 1. 2006.

Barna György – Dobrossy István Miskolc Belvárosa Házak, emberek, történetek 2010.

Fotók: Horváth Csongor