Nagy Bendegúz Lóránd

Nívódíj
2022. évi kitüntetett

Erdőszentgyörgyön született, Déván töltötte gyermekkorát, de a középiskolát már Magyarországon, Baján végezte el. Ezt követően építész és rehabilitációs szakmérnöki tanulmányokat folytatott Budapesten és Stockholmban. Sokat utazott: Ausztrálián kívül minden földrészen megfordult.

Bendegúz azután sem hagyott fel a „bevállalósabb” utazásokkal, hogy a családdal átköltöztek Magyarországra: gimnazistaként például egyedül biciklizett el egészen Németországig. 

Bendegúz 19 éves volt, amikor egy sziklamászó erőnléti edzés közben súlyosan megsérült a gerince, deréktól lefelé megbénult és kerekesszékbe kényszerült. Nagyjából öt évig élt abban a hitben, hogy a megváltozott helyzete miatt soha nem fog tudni visszatérni korábbi életéhez, mígnem svédországi tanulmányai alatt rádöbbent: létezik olyan környezet, ahol minden feltétel adott a sérültek számára is. Ekkor döntötte el azt is, hogy a kerekesszék nem lehet akadálya az utazásainak. 

Jelenleg nagyjából száz meglátogatott országnál tart, Európában már alig maradt számára felfedezetlen terület. A baleset után elsőként keletnek vette az irányt, köszönhetően néhány remek iráni művészfilmnek, amelyek hatására meg akarta ismerni az országot – és nem is csalódott. „Irán tényleg zseniális hely, hiába van a nyakukon egy középkori kormány, fantasztikusan izgalmas a kultúrájuk.” – meséli. 2005-ben épp a tálibok elleni háború́ kellős közepébe érkeztek. 

Majd még abban az évben nekivágott első̋ önálló́ útjának is, Latin-Amerikába. Repülővel érkezett Mexikóba, onnan stoppal tervezte folytatni az útját. A következő̋ évben a venezuelai Caracast vette célba. Az úti célok kiválasztásában nem különösebben tudatos: ha egy régió́ felkelti az érdeklődését, akkor felkeresi azt. Közel tíz évvel ezelőtt Bendegúz is elszánta magát egy világ körüli útra.

Bár végzettsége szerint építész, legkevésbé a nagyvárosok vonzzák, és ma már egyfajta amatőr kultúrantropológusnak is tartja magát. 

Mindezek alapján Nagy Bendegúz Lóránd méltó a Nívódíjra.