Miskolcon élő és alkotó középgenerációhoz tartozó festőművész. Festészetének gyökereit a fotórealizmus és a hiperrealizmus stílusirányzatok közt kell keresnünk. Fő motívumai közé tartoznak a körülöttünk lévő tárgyak, állatok, virágok, a természet és nem utolsósorban az önmaga portrésorozatai. Külön érdekessége portrésorozatainak a fej, arc és lábfej nélküli testének ábrázolása ülőhelyzetben, mégis felismerhetően. Ezek a munkák egy pillanat megragadásáról, egyfajta magányosságról is szólnak. Az évek folyamán kialakította sajátos, autentikus látásmódját, képi világát. Valamennyi alkotása egy felkészült festő életútjának szakaszait mutatják be, nagyon aprólékosan, realisztikusan, gazdagon díszítve, más-más drapériákba öltöztetve magát kihasználva a fény mozgó hatásait. A fényjátékot továbbviszi a körülötte lévő élet, természet, állátok, emberek különböző mozzanatainak megfestésére. Mindezt legtöbb esetben kiragadja a valós látványból és szürrealisztikusan mellé társít különböző oda nem illő dolgokat. Ez által a festői világa kitágul és feszültségeket, melankolikus mélységeket teremt. Képei fantáziadúsak és sok asszociatív szimbólumokat hordoz. Vizuális látásmódja kizárólag az ő művészetére jellemző és egyben a kortársaitól megkülönböztethető. Valamennyi képe bámulatos szakmai technikáról, bravúros festésről, anatómiai tudásról tanúskodik. Képeinek összetett kompozíciós rendje is ezt támasztja alá. Témáiban a jelent és annak különböző történéseit, epizódjait, emberi érzéseket, bánatot, örömet, szorongást jelenít meg, melyek akár látleletként is elkönyvelhetőek. Nagyon figyelemre méltóak a papírra rajzolt, kisfiáról, önmagáról és különböző kutyafajtákról készített ceruza, illetve akvarell képei. Lukács művészetét behelyezve a ma élő idősebb kortárs festők világába a teljesség igénye nélkül Nyári István, Jovián György, Fehér László, Incze Mózes, Sándorfi István rangsorába helyezhető el. A saját korosztályából pedig a Verebics testvérpárt, Czene Márta és Szabó Ábel munkássága említhető. Fontos még megjegyezni Lukács Róbert festészetéről a letisztultságát a valóság lecsupaszított ábrázolását és természethű képeit. Figurális munkásságában a legtöbb esetben 1-2 ember látható, tömegeket, tömeges tárgyak halmozását nem alkalmazza így festői nyelvezete és annak értelmezése egyszerűbbé válik. Lukács Róbert emberközpontú művész az esendő embereknek, emberiségnek állít a képekbe fogalmazott rejtett üzeneteket. Festményeiben, rajzaiban a látható formákon kívül ott lapul az ember esendősége az elmúlás gondolata az örök csendbe zuhanás és a sorsszerű reménytelenség elleni lázadás is. Lukács Róbert egy szakmailag felvértezett figyelemreméltó autentikus festőművész, méltó a Kondor Béla képzőművészeti díjra.