Horváth Benő 1948-ban született Zentán. A magyarság szeretete hamar az anyaországba szólította, ezért a 70-es években már Budapest lett második otthona, de külföldre is gyakran utazott. Tudását az ELTE-n fejlesztette, bővítette tovább.

Szakterülete a vizek kutatása volt, a limnológia, melyhez kapcsolódóan hamar neves kutatóként hívták különféle projektekhez. A 80-as évek elején költözött Miskolcra, ahol akkor már az un. „Kollektív Házban” jegyzett építészek vették körül, akikkel hamar megtalálta a közös hangot. A 80-as években még szinte ismeretlen ökológiai gondolkodás egyik előfutára volt. Személyisége, eredeti gondolkodásmódja megtermékenyítőleg hatott környezetére, építészekre, alkotókra, művészekre egyaránt.

A miskolci közéletben 1991-től szerepet vállaló Mandorla Egyesületnek alapítása óta tagja volt, legfőbb törekvésük a magyar műveltség különféle területeinek bemutatása, szélesebb közönség felé való népszerűsítése. Horváth Benő életének egyik „szerelme” a Tisza volt. Az élő Tisza címmel tartott előadást a Mandorla Egyesület keretében 1997-ben Miskolcon, megismertetve sokakat a „legmagyarabb folyó” életével, még a cián szennyezés előtti időszakban.

Hétköznapi életében is kötődött a természethez, hiszen a Tisza-mentén vett parasztházat, de sokszor lehetett vele találkozni a Bükkben, a patakok mentén, mert a természetben élt, itt érezte jól magát.