Annyi élményt ad számára, kitartásra neveli és feltölti, a sport, hogy nem is tudná enélkül elképzelni az életét Gergely István kerekesszékes sportoló.
Vívás, kosárlabda és úszás – más-más okból, de mindhárom sportág fontos részét képezi a tizenkilenc évvel ezelőtt kerekesszékbe kényszerült István életének. A tőle megszokott módon: szerényen, de annál nagyobb lelkesedéssel mesél nekünk szenvedélyes elkötelezettségéről, ragaszkodásáról. Azzal kezdi, hogy a 2002 májusában történt autóbalesetét követően az úszással tért vissza a sportéletbe. – A kondícióm megtartásában és fejlesztésében sokat segít, de ami talán még ennél is fontosabb: itt végre kiszállhatok a kerekesszékből. Jó érzés elvegyülni a mellettem úszó emberek között, ez a lelkemet is feltölti – fogalmaz Gergely István.
A kosárlabdázást főleg a közösségi élmény miatt élvezi. – Az Avason nőttem fel, már fiatalon is rengeteget pattogtattuk a labdát a játszótereken a barátaimmal, 18 évesen a MEAFC igazolt játékosa voltam. Jó érzés, ahogy egymásért küzdünk a pályán, ha kell, egymást is segítve.
Hobbiként kezdett el kosarazni egyébként, az azóta elhunyt Braun János 2012-ben rakott össze egy csapatot, aminek István is tagja lett. Kerekesszékes országos bajnokságban már a DVTK színeiben vehetett részt, bajnoki és kupaezüsttel is büszkélkedhet. 2018-ban a bécsi bajnokcsapat is felfigyelt a teljesítményére, velük egészen a spanyolországi Final Fourig jutott, negyedikek lettek. Egy idő után azonban nagyon fárasztóvá vált számára az ingázás Bécsbe, ezért otthagyta a csapatot.
A tátongó űrt azonban volt mivel kitölteni: megkezdődött számára vívásban a paralimpiai kvalifikációs időszak. – A vívás olyan szerelem számomra, ami nagy világeseményen való részvétellel kecsegtet mind egyéniben, mind csapatban. Amíg megvan erre az esély, addig folytatom a vívást.
Losonczi Dávid edző kezei alatt pallérozódott a Diósgyőri VE-nél, a válogatott meghívó sem váratott sokat magára. 2015 őszén már az egri világbajnokságon köszönthettük. Azóta még két vb-n járt: Rómában 2017-ben az ötödik helyet szerezték meg a tőrcsapattal, 2019-ben pedig a dél-koreai Cshongdzsuban értek el kilencedik helyet. Európa-bajnokságon kétszer járt.
A versenyek a járvány kitörése óta szünetelnek, a kosárlabda-bajnokság ellenben megkezdődött, így a tréningek és edzőtáborok mellett ezekkel tartja formában magát. – Csakis a sportnak köszönhetem, hogy nem roskadtam magamba amiatt, hogy kerekesszékes lettem. Minden nap feltölt, ezért is fordultam picit magamba, amikor jött a járvány és az azzal járó szigorítások. De most hálát adok mindenért: hogy el tudok menni úszni, vívni és kosarazni. Ez visz előre, ettől lesznek pozitívak a napjaim, ez ad kellő önbizalmat. Úgy kerek egész az életem, ha minden nap tudok sportolni. Rengeteg barátot és pozitív élményt ad, még akkor is, ha előfordul, hogy a hosszú edzésfolyamat után, rengeteg áldozat árán, egy verseny csalódást keltő eredménnyel zárul. Én azt mondom, akkor is megérte!
A Magyar Parasport Napján
A magyar parasport hagyományait és sikereit 2017 óta minden évben február 22-én ünnepeljük. 1970-ben ezen a napon alakult meg a Mozgásgátoltak Halassy Olivér Sport Clubja. A névválasztással a legendás vízilabdázó és úszó előtt tisztelegtek, aki lábamputáltként az épek között lett olimpiai bajnok 1932-ben és 1936-ban. A Magyar Paralimpiai Bizottság, valamint a Fogyatékosok Országos Diák-, Verseny- és Szabadidősport Szövetsége Lélekmozgató címmel idén is meghirdette programját, hogy az ország parasportolóit közösen ünnepelhessük; együttműködésre, megemlékezésre hívták hazánk óvodáit, iskoláit, önkormányzatait. Testnevelés óra keretében próbálhatják ki a diákok a fogyatékkal élő sportolók sportágait, így például az ülőröplabdát, a bocsát, a csörgőlabdát, a kerekesszékes kosárlabdát, a vakfutást vagy éppen a padlóhokit.
(Forrás: www.minap.hu, fotók: Juhász Ákos)