Horváth János

Nívódíj
2023. évi kitüntetett

Az idén 60 éves Horváth János Szikszón született, az alsóvadász cigánytelepre. Az írni-olvasni nem tudó anya és a bányász apa nyolc gyereke közül harmadikként. Szakmunkástanulóként került Miskolcra, majd itt talált munkát a MÁV-nál. Negyvenegyedik éve első és eddig utolsó munkahelye a Tiszai pályaudvar. Villanyszerelői munkája mellett a Földes Ferenc Gimnáziumban érettségizett, majd a Wesley János Lelkészképző Főiskola négyéves szociálismunkás-képző szakán szerzett diplomát. Kenyérkereső munkája mellett fest, zenél, zenekart vezet, roma fiataloknak tart közösségépítő foglalkozásokat, képzőművészeti táborokat, szociális aktivistaként pedig szegénységben élő családokat támogat. Példás családapa, három felnőtt, dolgozó gyermeke közül a fia vizuális művésznek tanul, nagyobbik lánya zongoraművészként végzett, tanárként működik. Népszerű, sokoldalú, színes egyéniség: számára a család és a haza szent, a vasút a kenyér, a tanítás és a közösségépítés misszió, a festés pedig a szerelem. Már gyermekkorában eljegyezte magát a festészettel, az általános iskolában talált rá első mesterére, Szentirmai László tanár úrral, aki a rajzszakkört vezette. A képzőművészet azóta szüntelenül és töretlenül jelen van az életében. Későbbi mesterei: Zsignár István festőművész és Pető János grafikusművész voltak. 1990-től alakult ki önálló festői stílusa. Sajátosan gazdag színvilágú képei mind egy-egy misztikus történetet mesélnek el, kiérlelt művészi eszközökkel: lobogó tűzfoltokkal, varászlatos figurákkal, vidám-szomorú, befelé néző szemekkel. Formavilága, harsány és visszafogott színei, fő-és mellékmotívumai, az előterébe helyezett sokszor drámai emberi arcok, az azokat keretbe foglaló fák, levelek, virágok mind-mind a természet szépségét és az ember boldogság iránti vágyát fejezik ki. Horváth János műveivel egy izgalmas, titkokkal teli, de jól kódolható, értelmezhető képi-gondolati világot teremt, saját maga és a szemlélő számára. Vallja: „A festményeimben egy szabadabb, boldogabb világot képzelek el és élek meg. Igazán ott nyílok meg, ebben tudok kiteljesedni. Ezt a szabadságot próbálom vászonra álmodni, hogy a néző is beleláthasson ebbe a tiszta világba.” Az emberi létről, a világról, a művészetekről alkotott gondolatait és a jelzett képi világot a mellékelt, 2022-ben kiadott, gazdag képanyaggal megjelent kötete, önéletírása mutatja be. Ebben így ír: „Nincs különösebb filozófiám a művészetről. Egyedüli fontos dolognak tartom, hogy jó tudjon maradni az ember, legyen az festő, tanár, villanyszerelő vagy vasúti dolgozó.” Művészeti vezetője és egyik alkotója volt a bódvalenkei festett házak projektnek, amely a BBC és más külföldi televíziós csatornák révén egy időre nemzetközi hírnevet is szerzett a településnek, megyénknek, hazánknak és az alkotó művészeknek - meg a közreműködő helyi gyerekeknek is.  Emellett számos kiállításon önálló és csoportos láthatták alkotásait. Legtöbbször Miskolcon (több alkalommal a Művészetek Házában, az Ady Művelődési Házban, a Karacs Teréz kollégiumban, az Ifjúsági Házban, a Városházán, általános iskolákban), de megyeszerte (Mezőkövesden, Berentén, Dubicsányban, Nyékládházán, Vizsolyban, Homrogdon) és hazánk más településein (Budapesten, Egerben, Sopronban) is. Külföldi kiállításai számos hívet szereztek határainkon túl: Angliában (Londonban), Németországban (Berlinben, Brandenburgban), Spanyolországban (Valenciában), Romániában (Bukarestben). 2022 októberében Párizsban vehette át a Stein Anna-díjat, elsőként a hazai művészek közül.  A „Hatszáz év után az első” című, az életéről forgatott dokumentumfilm országos és nemzetközi fesztiválok díjazottja.