Miskolctapolca története

Ahol a víz az úr - Miskolctapolca története

A természeti szépségekben bővelkedő tájat meleg- és hidegvizes források egyaránt formálták az évezredek alatt, majd az ember megjelenésével létrejött az a páros kapcsolat, ami meghatározta Miskolctapolca rendeltetését.

Régészeti feltárások igazolják, hogy Miskolctapolca a kezdetektől fogva lakott terület. Ezt a területet jelölte ki városunk névadója is, a Bors-nembeli Miskóc (Miskolc) nemzetségük központjának, ahol monostort is létesített, A bencés monostor a mohácsi csata (1526) utáni zűrzavaros időkben elpusztult. Valószínűsíthetően ekkor veszhettek oda a Miskolc nemzetség azon iratai is, amelyek a városalapításra vonatkoztak.

A monostor pusztulását követően Tapolca elnéptelenedett, azt visszahódította a természe, így sokáig csak Görömbölyhöz tartozó pusztaként (Pusztatapolca elnevezéssel) jellemzik a korábbi nemzetségi központot, „aminek vize soha nem fagy be”, a környező dombok pedig „különösen jó bort teremnek”, így a XVIII. századtól a terület újra benépesült. Előbb három medencét alakítottak ki, mellette öltözőket és egy hatszobás fogadót építettek.

A 1800-as évektől egyre több szakember kezdte el kutatni a környéken található forrásokat, hogy azok vize valóban gyógyító hatással bírnak-e. Ezen kutatások alapján derült ki, hogy a korszak elitje körében népbetegségnek számító köszvény, és egyéb ízületi megbetegedések mellett leginkább a szív- és érrendszeri betegségekre gyógyír a miskolctapolcai víz, amely így a „szívbetegek Mekkája” lehet.

Ez azonban csak az egyik oka volt annak, hogy az ekkor még az egyház tulajdonában álló területre szemet vetett a szomszédos Miskolc. Az 1908-ban létrejött megállapodásban 17 pontban rögzítették a püspökség és a város feltételeit, így Miskolc azonnal nekilátott a vízmű építésének, az üdülőfalu pedig soha nem látott fejlesztések helyszínévé vált a 20. század első évtizedeiben. Ekkor alakultak ki Miskolctapolca mai arculatának alappillérei: a termál- és a szabadtéri strandfürdő, az unikális növényvilággal körülölelt csónakázó tó, vagy a fejlesztéseknek köszönhetően fellendült turizmust kiszolgáló vendéglátó létesítmények. A különböző építkezések hozták magukkal azokat a régészeti feltárásokat is, amelyek támpontot képeznek a terület őstörténetének rekonstruálásában.

Görömbölytapolcát (hivatalosan csak 1950-ben lett Miskolc része a település) 1934-ben üdülőhellyé minősítették át, majd látványos beruházások indultak meg, majd folytatódtak az azt követő évtizedekben is.