Élet a városban
Városinformáció

A mértékadó – Kruspér István - méter pontos, hiteles mértékegysége

1818. január 25-én, amikor a Kruspér családban megszületett a várva várt fiú, a bábaasszony elismerően állapította meg:

- Bizony ez a legényke megvan legalább 3 arasz! – amire a legényke, a kis István éktelen sírásba kezdett.

Az újszülött Istvánka azért ordított oly hangosan, mert a bába csak úgy hozzávetőlegesen adta meg az ő hosszát. Emlegették évtizedekkel később a család tagjai.

Az ilyen anekdoták persze akkor születnek, amikor a hőséből neves ember válik. Kruspér István azonban nem csak magának, a családjának, hanem az egész országnak hírnevet szerzett. Ő az, akinek a világ a méter hiteles, pontos mértékegységét köszönheti.

Kruspér Istvánt alig 40 évesen a Tudományos Akadémia tagjainak sorába választotta.

1870-ben hazánk is úgy döntött, megszünteti a mértékegységek középkori zűrzavarát, és áttér a méterrendszer alkalmazására. A kormány Kruspér Istvánt és Szily Kálmánt bízta meg a feladattal, mi szerint az Akadémia tulajdonában lévő, platinából készült etalon méterrudat és az egy kilogrammos hengert össze kellett hasonlítaniuk a Párizsban őrzött eredetiekkel. Kruspér – a francia tudósok elképedésére – jelentős hibát fedezett fel a Párizsban őrzött etalonon, és kidolgozta azt a módszert is, amivel ki lehet számítani a pontos méretet, és korrigálni lehet az eltérést. Nem csoda hát, hogy az akkori miniszter őt bízta meg a méter behozatalára és beválasztották a nemzetközi méterbizottság tagjai közé is. Kruspér még életében legendás tagjává vált a tudomány történetének. Büszkék is voltak erre a Miskolciak.

Azt mondják, amikor Kruspér István idős korában visszatért szülővárosába, betért egy pohár borra valamelyik kocsmába. E látogatásnak köszönheti, hogy az egyszerű emberek körében is legendássá vált.

A kocsmában egy pityókás atyafi koccintotta poharát Kruspéréhoz az alábbi felkiáltással:

- Ökör iszik magában!

Hamarosan példáját mások is követték. Szíves invitálással hívták meg az idős akadémikust még néhány pohár borra, amit elfogadott és jó szívvel viszonzott is. Miután újdonsült cimborái elsorolták életüket az ismeretlennek, megkérdezték, kit tisztelhetnek benne?

- Kuspér István vagyok.

- Csak nem az aki a Szent Métert behozta hazánkba? – rikkantott fel az egyik, de szavába vágott egy másik törzsvendég:

- Nem Méter az, te, hanem mé-mé-métely… Az úr a Mételyrendszer feltalálója, ha nem tudnád…

- No, erre már inni kellett.

Hogy igaz-e a kései látogatás története ma már senki sem tudja. Az azonban bizonyos, hogy Kruspér Istvánnak nagy érdeme van hivatalos mértékrendszerünk bevezetésében.